GIS, vagy amit akartok

digitális városháza

Mottó: „Informatikusra márpedig nincs szükség. Csak számítógépekre a hivatalnokok asztalán.“
Részlet egy tanácsülés hangfelvételéből

Prológus

A Csíkszeredai Panoráma idei első számában megjelent egy rövid összefoglaló ( „Csendes évforduló“, 2003 január) a városháza informatikai rendszerének első tíz évéről. Akkor még nem gondoltam, hogy ez mérföldkő lesz, egy korszak, egy álom végét jelzi majd. Az azóta eltelt csekély fél esztendő történései1 rádöbbentettek a „Jó bornak is kell a cégér“ mondás igazságára. Remélhetőleg ez a sorozat hozzájárul ahhoz, hogy az intézmény idegrendszerét, fontos hatékonyság-növelő és szervezőerejét képviselő számítástechnika és annak művelői megítélése valamelyest javuljon. Ima
Elöljáróban elengedhetetlennek tartom, hogy önkritikát gyakoroljak: bár tapasztalatból tudtam, hogy sokan ösztönösen idegenkednek a számítástechnika fekete-fehér, igen-nem, szigorú rendre és logikára épülő világától, hogy a mai közép- és felső szintű vezetők (mint egyébként sehol ebben az országban) nem rendelkeznek a minimálisan szükséges alapismeretekkel, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy helyesen felmérve a helyzetet, a lehetőségeket, helyes döntéseket hozzanak, a jelek szerint nem tettem eleget e helyzet feloldásáért. Önkéntelenül is az alábbi hasonlat jut eszembe: a helyzet olyan, mintha a cipőgyár igazgatója csak annyit tudna a cipőkészítésről, hogy azzal a suszter foglalkozik, és fogalma sem volna róla, hogy létezik cipőfelsőrész-készítő, bélés-szabó, talpragasztó, sőt, uram bocsá', még tervező is a világon és erre a „tudásra“ építve akarná hatékonyabbá, versenyképesebbé tenni a cégét. Ilyen körülmények között hangozhatott el az Úr kétezerharmadik esztendejében a mottónak választott kijelentés Csíkszereda városában.

1. GIS, vagy amit akartok

Amikor 1992 november-decemberében a város polgármestere és alpolgármestere megkeresett magáncégem székhelyén azzal a felkéréssel, hogy vállaljam a Városháza informatikai rendszerének a megtervezését, kiépítését és fenntartását a felkérést természetesen rendkívüli megtiszteltetésként fogadtam, és ugyanakkor nem mindennapi esélynek arra, hogy valami hasznosat, jót és maradandót tegyek le városom asztalára, hogy a magam — és a város — szerény eszközeivel felkészítsem a Városházát a XXI. század várható kihívásaira, lehetőleg hatékonyabbá, gazdaságosabbá, átláthatóbbá tegyem a működését.
Az első félév ismerkedési, tájékozódási időszaka végére — amibe akkor még belefért az egyik külföldi tapasztalatcsere is az összesen kettőből, amiben részem volt — megszületett az a koncepció, amely az 1994-es év folyamán tanácsi határozattal a Városháza informatizálásának hivatalos stratégiájává vált. (Zárójelben jegyzem meg, hogy apróbb kiegészítésekkel ma is vállalható.) Ennek egyik sarokköve volt az integrált információs rendszer kiépítése, annak máig a közigazgatásban (legyen az helyi vagy központi) leghatékonyabb és laikusok számára leghasználhatóbb formájában, az un. földrajzi információs rendszerben (angolul Geographical Informational System - GIS).

Mit takar ez a kifejezés?

Nézzük meg, mivel foglalkozik egy Városháza! Gazdálkodik a város vagyonával, karbantartja a városi infrastruktúra jelentős részét, városrendezési feladatokat lát el, adókat hajt be, fejlesztési terveket készít, nyilvántartja a földügyeket és még sok minden mást. Mi ezekben a közös? Az adófizető polgár, aki itt születik, tanul, dolgozik, és végül meghal ebben a városban. Mindenki lakik valahol, tulajdonában ingatlanok, ingóságok, földterületek vannak, szükségletei és igényei, az adóba befizetett pénzéért cserében pedig elvárásai vannak. Iskola kell a gyerekei számára, víz, csatornázás, utak, közvilágítás, működő közintézmények, és még ki tudja, mi minden. Mindezek többé-kevésbé kötődnek egy helyhez, ami térképen ábrázolható. Az adatok többsége ily módon megjelenítve magától „beszél“ a döntéshozókhoz, látszik, hol nincs vízvezeték, és honnan lehet legközelebb odavinni, hol van túl távol az óvóda, és hol nincs egy talpalatnyi zöld. Ezért bizonyultak hatékony megoldásnak világszerte az ehhez hasonló információs rendszerek. Egy baj van: egy ilyen rendszer kiépítése sok időt, emberi erőforrást és pénzt emészt fel, a dolgok természeténél fogva soha sem tekinthető befejezettnek, állandó odafigyelést, karbantartást igényel, de az eredmények azonnaliak és látványosak. Ezért az EU országaiban (is) kiemelt figyelmet fordítanak az ilyen rendszerek kifejlesztésére és karbantartására. Az indulás kimondottan sikeres és látványos volt. 1994-ben egy USAID pályázat révén sikerült két amerikai szakértőt hozni pár hónapra a Városházára. Az első közülük Jim Border volt, aki a Csendes-óceáni harctéren megsebesült tengerészgyalogosból lett 1943-ban a haditengerészet első ENIAC számítógépjének egyik kiszolgálója, és egy GIS-projekt vezetőjeként vonult nyugdíjba egy katonai kutatóközpontból. Ők, Frank Grigassal (akiről később lesz még szó) segítettek a stratégiát kigondolni, és elindulni a hosszú, rögös úton. Jim már akkor megmondta, hogy az államokban egy ilyen projekt minimum tíz évig tart, nálunk biztosan több idő kell.
És 1994 késő őszén kezdődött a munka, az 1991-ben készült térképek digitalizálása. Rengeteg szakmai vita és politikai csatározás után 1995 végére már a városlakók is tapasztalhatták a munka eredményét, ui. a Tanács által jóváhagyott keretek között minden folyamodó jelképes összegért megkapta az engedélyeihez szükséges, pontos helyszínrajzot, minimális utánajárással, egyenes úton2. Lázas tárgyalássorozatok folytak az érdekelt intézményekkel, akik a városi infrastruktúra más részeit kezelték, a villamossági vállalattal és a telefontársasággal még üzletet is sikerült kötni, két nagy teljesítményű géppel gyarapítani a városháza gépparkját, a Közüzemek mai napig az akkor megszületett digitális térképet használja, de aztán, pár év múlva ez is csendesen kimúlt. De addig még történt egy és más. A megyei tanács, a saját eredményei mellett a miénkre is támaszkodva elindította az — azóta szintén Csipkerózsika álmát alvó — HarDIS projektet. Ennek kapcsán különböző szakemberek, politikusok és még sokan mások Belgiumba is eljutottak „tapasztalatot szerezni“, a Városházának is jutott mellékesen egy 4500 dollár értékű speciális, térképnyomtatásra is alkalmas nyomtató.
Ez volt a csúcs, innen az út már lefele vezetett. Az országos élvonalban voltunk, hozzánk jöttek mások tapasztalatot szerezni Sloboziától Nagyváradig, a Közmunkaügyi Minisztérium is felfigyelt ránk és felkínált egy támogatást a projekt továbbvitelére. Megpályáztuk, megnyertük, 1998 nyarán, országos versenyeztetés révén a munkálatot oda is ítéltük. Az egyetlen kikötés a folytonos támogatásra csak az volt, hogy a Városi Tanács is szálljon be némi pénzzel. Első évben még megvásároltuk a szükséges számítógépes programcsomagokat, amelyek használatára viszont senkit sem képeztek ki, pedig ezek kezelése külön szakmának számít.
A projekt azóta is fut, valós értékben egyre kisebb minisztériumi támogatással (már a támogatás megvonása is szóba került) ui. mindösszesen egyetlen évben, akkor is csak pár tízmillióval járultunk hozzá a költségekhez. Az idén már csak negyedmilliárd lejt kaptunk, és a legmagasabb európai mércének is megfelelő módon felmért adatok (a város legsűrűbben lakott részének térképészeti, demográfiai, telekkönyvi, ingatlankataszteri adatai) egy szekrényben várnak a valamikori felhasználásra. Ha időközben túlságosan el nem avulnak, valaki nagyon fog majd örvendeni nekik. Minden évben részletes, alapos indoklás kíséretében kérem a szükséges pénzalapokat, és amikor erre egyáltalán választ kapok, akkor a bűvös formulát hallom:

Majd jövőre!


1 Csíkszereda város Tanácsa a 82/2003 számú határozatával a tervezett — és indokolt — bővítés helyett felszámolta a számítástechnikai irodát. Prefektusi közbelépésre, hivatalos átiratra volt szükség, hogy szerényebb keretek között, kegyelemkenyéren megmaradhasson. Ugyanakkor a Polgármesteri Hivatal vezetősége a maga részéről szintén hivatalos formában rögzítette álláspontját: a közhivatalnokok tevékenysége elbírálásakor a pontozási rendszer tanúsága szerint ez a tevékenység kb. 80%-át éri csak például a protokoll- és sajtókapcsolatokénak.
2 Mára ez a múlté, ui. hiába bizonyosodott be, hogy a rendszer képes önmagát eltartani, sőt jövedelmet is biztosítani, az ígéretből, miszerint a jövedelmet a számítástechnikai fejlesztésekre fordítják, nem lett semmi. és ez okozta — többek között — a rendszer csendes kimúlását is.